2013. március 15., péntek

Köszönjük szépen a Lenika Magazin támogató írását!

1% segítség- a Tolna Megyei Állat –és Természetvédő Alapítvány
http://www.lenika.hu/1-segitseg-a-tolna-megyei-allatvedo-alapitvany/

1% SEGÍTSÉG- A TOLNA MEGYEI ÁLLAT –ÉS TERMÉSZETVÉDŐ ALAPÍTVÁNY

Megjelent: 2013. március 14.
, Szerző: 
Az ember és a kutya barátsága igaz, már nagyjából tízezer évre nyúlik vissza, azonban a hűséget és a szeretet sokan mégsem tudják értékelni, becsülni. Magyarországon rengeteg kutya szenved állatkínzástól, mely a szándékos bántalmazáson át a rossz bánásmódig bármit jelenthet. A problémát gyakran az állattartó gazdák tudatlansága, és nem utolsósorban hanyagsága okozza. Öröm az ürömben, hogy hazánkban is léteznek olyan szervezetek, menhelyek, akik hatalmas szeretettel igyekeznek segíteni a bajba jutott, elhagyott jószágokon. Riporterünk ezúttal a Tolna Megyei Állat –és Természetvédő Alapítvány vezetőjét, Fiáth Szilviát kérdezi a menhely munkájáról, céljairól, sikereiről.
 kutyak/ Zsolt Jendrolovits
A Tolna Megyei Állat –és Természetvédő Alapítvány kevés pénzből működik, ám nagyon sok esemény és megmozdulás kötődik a nevéhez. Honnan ez az elkötelezettség?
Az alapítványunk 1998-ban jött létre, az állatvédelmi munkánkat már 1997-ben megkezdtük. Az elmúlt 15 év alatt több kutyak/ Zsolt Jendrolovitsmint 5000 kutyát, mintegy 200 cicát, és 110 védett madarat és más kisállatokat mentettünk meg. 2003-ban az alapítványunk kezdeményezte azt az országos aláírásgyűjtést, melynek eredményeként 2004-ben állatkínzást bűncselekménnyé nyilvánította az országgyűlés. 2005-ben mi indítottuk a PetárdaStop mozgalmat, melyhez 120 civil szervezet csatlakozott. A kezdeményezésünkkel elértük, hogy rendeletben tiltották be a petárdák használatát és forgalmazását.
Aktívan dolgozó támogatónk kevés van, de az alapítvány tagjai és önkéntesei mindannyian nagyon állatszerető és elkötelezett emberek, sokat tesznek ezért, hogy a kutyamenhelyünk fennmaradhasson.
Rengeteg családban tartanak háziállatot, ám sajnos nem ritka, hogy a gazdák nagyon rossz, élhetetlen körülmények között tartják, netalán még fizikailag is bántalmazzák „kedvenceiket”. Ön szerint hazánkban miért ennyire gyakori az állatkínzás?
Sajnos mi is naponta találkozunk szörnyű állatkínzásokkal, szinte mindegyik védencünk már átélte az állatkínzás valamelykutyak/ Zsolt Jendrolovitsformáját. Kutatások szerint az állatkínzást a pszichikailag sérült és frusztrált emberek követik el. Az állatkínzók lehetnek beteg emberek, valamint olyanok, akik a szegénység, a munkanélküliség és biztos családi háttér miatt válnak frusztrálttá. Nagy probléma az is, hogy sem a szülők, sem az oktatási intézmények nem nevelik a gyerekeket és fiatalokat kellőképpen az állatok és egyáltalán az élővilág szeretetére és tiszteletére. Sajnálatos az is, hogy a hatóságok nem elég szigorúan intézkednek és büntetnek a felderített állatkínzások esetében, így a büntetéseknek nincs visszatartó erejük.
Úgy tudom, az Alapítvány nagy gondot fordít a lakosság úgymond tanítására is. Meséljen, kérem erről!
A nyílt napokon szívesen látunk minden érdeklődőt: családokat, fiatalokat, felnőtteket, akik sétálhatnak a kutyákkal és igényeik szerint segíthetnek a menhelyi munkában. A menhelyünket előre egyeztetett időpontban gyakran keresik fel óvodák, iskolák és középiskolák csoportjai. A gyerekek és fiatalok ilyenkor a kutyák kényeztetése mellett megismerik a felelős állattartásfelelős állattartás és az állatokkal való viselkedés szabályait. A kilátogató gyerekek és fiatalok egy része visszatér hozzánk, belőlük lesznek később az igazi önkéntesek.
A környező nevelési és oktatási intézményekben gyakran tartunk ismeretterjesztő előadásokat az állatvédelemről, a felelős állattartásról.
Az állatmentő munkában különösen a fiatalok nagyon aktívak. Az állandó önkéntesek nagy része középiskolás vagy egyetemista fiatal. Fantasztikus elszántsággal tudnak harcolni egy-egy sérült, vagy beteg állatért. Az ő hitük, elszántságuk és határozottságuk ad erőt nekünk, felnőtteknek a munkánkhoz.
Folyamatosan várjuk újabb önkéntesek jelentkezését személyesen, telefonon vagy e-mailben.
Jelenleg a menhelyen hány gazdira váró kutyust tartanak számon? Mennyire működik Önöknél az örökbefogadás? Van esetleg egy emlékezetes sikertörténetük?
A gazdasági válság elterjedése óta egyre nagyobb számban szabadulnak meg az emberek az állataiktól, így menhelyünk már néhány éve folyamatosan telt házzal dolgozik, mely 190-210 kutyát jelent egy időben. Az örökbe örökbefogadásfogadás lehetőségét a lakosság jól ismeri, nagy számban adunk örökbe kutyákat a térségben, a megyében. Évente 300-350 kutyusnak tudunk új otthont találni. Szerencsére nagyon sok sikertörténetünk van, amiket a honlapunkra is rendszeresen felteszünk. A legemlékezetesebb talán egy háromlábú tacskó kutyus története, akibe annyira beleszerettek az örökbe fogadók, hogy sérülten is befogadták, és mai napig nagyon szeretik. Nagy örömünkre sok örökbe fogadó küld nekünk fotókat, sikertörténeteket, és számtalan gazdi keres fel minket a nyílt napokon bemutatva a korábbi menhelyes kutyákat, akik mind szépek és okosak a korrekt gondoskodásnak köszönhetően.4

Kérjük kedves Olvasóinkat, támogassák személyi jövedelemadójuk 1 %-ával a Tolna Megyei Állat-és Természetvédő Alapítványt, és ezzel együtt a gazdira váró kutyusokat!
Adószám: 18857632-1-17
Az Alapítvány honlapja: http://www.kutyamenhely.info/

Képgaléria
csoport
Max
Kutyus
Kutyus
szeretet

Nincsenek megjegyzések: